HPV tipizálás

A HPV (másnéven humán papilloma vírus) vírus a bőr különféle elváltozásait okozhatja. A legelterjedtebb vírusfertőzések közé tartozik, a világ lakosságának 80%-a életében legalább egyszer megfertőződik valamelyik fajtájával. Terjedésük közvetlen kontaktus (főleg, de nem kizárólag szexuális érintkezés) útján történik. Ép immunrendszer esetén legtöbbször legyőzzük a vírust, de bizonyos tényezők ezt megakadályozhatják, ekkor a fertőzés állandósul.

Több altípusa létezik, amelyek különböző módokon és mértékben okoznak betegségeket. Egyesek a nyálkahártyákat támadják meg, a genitáliákat, mások a bőrfelszín.  Egyes típusok szemölcsökként okoznak panaszokat, bizonyos fajták pedig daganatmegelőző állapotot hozhatnak létre.

A kutatók több mint 150 különböző fajta HPV-t azonosítottak. A vírus különböző típusait magas és alacsony rizikójú alcsoportokba osztjuk. Mivel elkülönítésük a daganatképzés szempontjából kiemelten fontos, ezért is van szükség a HPV tipizálására. 

A HPV vírus pontos típusát vagy meglétét a klasszikus értelemben vett nőgyógyászati rákszűrés során levett méhnyakkenetből nem lehetséges meghatározni – maximum annyit, hogy jelen van-e gyanús elváltozás-, a diagnózist csak a DNS vizsgálatával lehet felállítani. A HPV tipizálást gyanús citológiai eredmény esetén érdemes elvégeztetni.

A HPV tipizáláshoz a mintát technikailag úgy veszik le, mint a hagyományos citológiai vizsgálathoz a mintát, majd laborba küldik. Létezik már otthoni HPV teszt, amelyhez önmintavevő eszköz jár és a nők maguk tudnak vele mintát venni (de ennek hitelessége kérdéses negatív lelet esetén), a HPV kimutatás pedig ma már vizeletből is lehetséges.
Maga a mintavétel nem jár különösebb fájdalommal, inkább csak kellemetlenséggel, eredményét pedig nagyjából két hét után kaphatjuk kézhez.

A HPV-típusok rizikócsoportjai:

• alacsony rizikójú: 6, 11, 44, 55, 74
• átmeneti rizikójú: 40, 42, 43, 51, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87
• magas rizikójú: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 67, 68, 70

További információk a HPV-ről:

Rizikófaktorok: többszöri partnerváltás, immunrendszer gyengülése, egyéb immunrendszert károsító tényező, egyéb vírus pl. herpesz jelenléte, más nemi betegség megléte

Jellemző tünetek: a nem szexuális úton terjedő HPV típusok okoznak szemölcsöket a tenyerek és a talpak felületén. Mivel egy apró hámsérülés is szabad utat biztosít a vírusnak, ezért a HPV akár kézzel, fertőzött eszközökkel, használati tárgyakkal (például közös borotvahasználattal), de akár gyermekszülés közben is átvihető.
A szemölcs formájában jelentkező fertőzést kondilómáknak hívjuk. Ezek okozhatnak panaszokat a női külső nemi szerveken, valamint érinthetik a hüvelyt és a méhnyakat is, férfiakban pedig a húgycsövet, a hímvesszőt és a herezacskók bőrét fertőzhetik meg. Előfordulhatnak továbbá végbélnyílást, szájüreget és garatot érintő fertőzésvariációk is egyéntől függően, a HPV tünetei és tüneteinek előfordulási helyei tehát sokfélék lehetnek.

A szemérem-tájéki kis kinövéseken, szemölcsökön túl fontos szót ejtenünk a méhnyak hámjának különböző mértékű elváltozásáról, melyet szintén a HPV magas rizikójú típusai okoznak. Ennek jelenlétét nőgyógyászati rákszűréssel igazolhatjuk.

Szövődmények: a magas kockázatú vírusok esetén nagy esély van a rosszindulatú daganat kialakulására. Alacsony kockázatú vírusok által okozott bőrkinövések általában csupán esztétikai problémát jelentenek.

• A legsúlyosabb szövődmény  a méhnyakrák. A nőket érintő rákos megbetegedések közt a második legtöbbször előforduló ráktípusról beszélünk méhnyakrák esetében. A leginkább érintett korosztály a 30-40 éves hölgyek köre, a statisztikák szerint pedig évente nagyjából 1500 új pácienst diagnosztizálnak.
• Méhnyakrák akkor alakul ki, amikor a méhnyak sejtjei kontrollálatlan módon osztódnak. A betegség kialakulását a méhnyakfelszín hámjának különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg. Ennek során a normálistól eltérő megjelenésű (eltérő méretű, alakú, számú) sejtek jelennek meg.
• Szövettani típus szerint nagyjából 10/9 esetben laphámrákról van szó és csak egy esetben mirigyhám eredetű rákról. Kialakulásáért szinte minden esetben a humán papilloma vírus valamelyik magas kockázatú variánsa felelős.

Megelőzés: a tudatos szexuális élet, a monogám párkapcsolat, az óvszer használata segítenek a megelőzésben. 

A megelőzés másik és hosszú távon leghatékonyabb formája a HPV elleni oltás. 2014. óta minden 12. életévét betöltött lány térítésmentesen élhet a HPV elleni vakcina lehetőségével, amelyhez aláírt szülői belegyező nyilatkozat szükséges. Ezek a vakcinák tartalmazzák a leggyakoribb típusokat (6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58), amik szemölcsöket és méhnyakrákot okozhatnak.   Az oltás a vírus burokfehérjéjét tartalmazza, nem a teljes vírust, így fertőzést nem tud okozni. Ha az oltás időpontjában még nincs jelen a vírus, akkor a vakcina százszázalékos hatékonysággal véd a méhnyakrák későbbi kialakulása ellen. Az oltás fiúgyermekek esetében is indokolt, náluk is megelőzi a szemölcsök és rákos megbetegedések kialakulását. 

Rendszeres, egy éven belül ismételt nőgyógyászati szűréssel a méhnyakrák rákmegelőző állapota és a korai stádiumban zajló méhnyakrák felismerhető és megfelelő kezeléssel gyógyítható, így minden esetben fektessünk hangsúlyt a megfelelő szűrővizsgálatokra.