Mi is az a csalánkiütés?

Különböző nagyságú, néha összefolyó, a bőr szintjéből kissé kiemelkedő duzzanatok, melyek szabálytalan alakúak, színük halványvörös vagy fehér és erősen viszketnek. Kialakulásuk gyors és nem tartanak tovább, mint 24 óra, majd újabb duzzanatok jelennek meg a test más területein. A csalánfoltokkal együtt ajkak, szemhéjak, nyelv is megduzzadhat.

A csalánkiütés (urticaria) egy gyakori bőrtünet, a bőr középső rétegében, az irhában alakul ki, amely az erek áteresztőképességének fokozódása miatt alakul ki. Az erek körül található speciális sejtekből (hízósejtekből) felszabaduló hisztamin nevű anyag felelős a duzzanat kialakulásáért és a viszketésért. A bőrben számos inger kiválthatja a hisztamin kiáramlását. Csalánkiütést okozhat a direkt allergiás reakciókon túl (gyógyszer, élelmiszer, stb.) baktérium –vagy vírusfertőzés is. A kiváltó okot nem mindig lehet egyértelműen meghatározni. A baktériumok gyakran gócokban lappanganak, aminek oka általában valamilyen gyulladás: mandula, fog, epehólyag, petefészek, prosztata. Közvetlenül a bőrfelszínnel érintkező anyagok, például kozmetikumok is okozhatják, illetve fizikai hatások, mint például a hideg, vagy a gyapjú. Bizonyos ételek is nagyon sokszor okozhatják a panaszokat így például halak, húsfélék, sajtok, melyek hisztamint szabadítanak fel; de a kiváltó ok akár a stressz is lehet.

A fizikai csalánkiütés, melyet a napfény, meleg, hideg, víz, nyomás, vibráció vagy például testmozgás is kiválthat. Leggyakrabban a bőr nyomásának, dörzsölésének (mechanikus inger) hatására jelentkezik és hónapokig, évekig is eltarthat.
A hideg csalánkiütés, mely a hideg vízben fürdéskor jelentkezik, ritkán fulladást és ájulást válthat ki.

A csalánkiütés a lakosság közel 20%-át érinti. Nőknél gyakoribb és elsősorban gyerekeknél, fiataloknál jellemző a heveny forma.

Milyen típusú lehet a csalánkiütés?

• Akut (heveny) csalánkiütés, ami hat hétnél rövidebb ideig tart. A leggyakoribb okok fertőzések, ételek, gyógyszerek, rovarcsípés. A tüneteket enyhítő, megszüntető kezelést igényel, általában részletes kivizsgálás nem történik.
  • Krónikus csalánkiütés, ami hat hétnél tovább tart. A krónikus csalánkiütést okozhatja ételintolerancia, emésztőszervi betegség, gyulladásos góc, esetleg epekő, Helicobacter pylori fertőzés, reflux, de akár pajzsmirigy vagy autoimmun betegség is. Ahhoz, hogy a pontos okot meg lehessen állapítani, a bőrgyógyász részletesen kikérdezi a beteget, megvizsgálja, akár laboratóriumi vizsgálatot vagy bőrmintavételt is elrendelhet, amennyiben indokoltnak véli. Autoimmun betegségek esetén magát az alapbetegséget kell a megfelelő módon kezelni.

Milyen tünetei vannak?

A csalánfoltok néhány perc alatt kialakulnak és kínzóan viszketnek az érintett bőrterületen. Éjszaka a panaszok fokozódhatnak. Kísérheti hányás, hasmenés, láz, allergia esetében más tünetek is megjelenhetnek. A csalánkiütések a szem körül, ajkon, nemi szerven, illetve egyéb, ún. laza kötőszövetű helyeken jelennek meg, ahol jelentős duzzanat (ödéma) alakulhat ki.

Többféle allergiatípus létezik, amelynek tüneteként csalánkiütés jelentkezhet. Ilyen például a fémallergia, a különféle ételallergiák, a gyógyszerallergia, a tej- és tejfehérje allergia, a latexallergia vagy az ételadalék-allergia. 

Hogyan történik a kezelése?

Csalánkiütés esetén legjobb terápia az ok megszüntetése. Bizonyos esetekben a rejtett bakteriális gócok felszámolása is segíthet.
Az okok feltárásában segít egy olyan személyre szabott diéta, ami kiiktatja a lehetséges kiváltó anyagokat, melyek főleg a hisztamin termelődéshez hozzájáruló élelmiszereket jelentik. Ebben az esetben kerülni kell a tartósított élelmiszereket, füstölt húsokat, halat, belsőségeket, ecetféléket, alkoholokat és a hosszan érlelt sajtokat és törekedni kell a nagyon friss és egészséges, nem tartósított ételek fogyasztására.
A probléma kiderítésében további fizikális tesztek, bőrteszt, bőrminta vétele, illetve számos egyéb vizsgálat – teljes vérkép, gyulladásos faktorok, pajzsmirigyhormonok meghatározása, gyomortükrözés, immunológia, allergológia- válhat szükségessé, hogy az esetleges betegségekre fény derüljön.

Tüneti kezelésként úgynevezett antihisztaminok alkalmazhatók, önmagukban vagy kombinációban, akár emelt dózisban is. Hosszabb idő alatt, de meggyőzően hatnak a szisztémás kortikoszteroidok, biológiai terápia is elérhető. Fontos, hogy az antihisztamin tartalmú gyógyszereknek – néhány kivételtől eltekintve – munkaképességet vagy a mindennapi tevékenységeket befolyásoló hatása nincs.
Súlyosabb esetben a gége duzzanata, hányás, felgyorsult szívverés, rosszullét, ájulás, illetve légzési, nyelési nehézségek miatt akár sürgősségi ellátásra is szükség lehet, ilyenkor azonnal mentőt kell hívni a panaszos személyhez.