Obezitológia: minden, amit tudni érdemes róla

Az elhízás – azaz az obezitás – és a túlsúly egy nagyon elterjedt népbetegséggé vált világszerte, hazánkban pedig különösen sok az érintett. Napjainkra az egyik legnagyobb kihívást jelentő problémaként tekintenek rá, a WHO pedig hivatalosan is krónikus és kiújulásra hajlamos betegséggé nyilvánította. Ennek oka, hogy számos érintettel találkozhatunk egy növekvő arányban az orvosi központokban és a kórházakban egyaránt, valamint nem kevesebb, mint 50 egyéb társbetegség is kapcsolódik az állapothoz.

Mik ezek a betegségek, állapotok?

• mozgásszerveket érintő elváltozások (ízületi kopás, tartást érintő deformitások)
• megnövekedő szívmunka, növekvő pulzusszám és vérnyomás
• az alma, azaz hasi típusú elhízással egyenes arányban nő a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának veszélye
• fertőzésekre való megnövekedett hajlam
• gyakran alakul ki alvási apnoé, amely egy potenciálisan súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről-időre abbamarad, majd újra elindul
• nagyon erős hajlam a diabéteszre, cukorbetegségre
• stroke-ra való fogékonyság
• epe- és májbetegségek, reflux kialakulása
• vénás betegségek, vénatágulat és gyulladás
• depresszió
• bőrfertőzések, például gombás betegségek
• depresszióra való hajlam

Mi az az obezitológia?

A fenti tényezők figyelembevételével ezért egy fontos igény teljesült azzal, hogy megalakult egy teljesen új orvostudományi szakterület, az obezitológia, amely túlsúlyos, elhízott betegek anyagcsere felmérésével foglalkozik, valamint az elhízás okainak kivizsgálásával és ezen információk birtokában a túlsúly állapotának javítására irányuló kezelési tervvel segíti az elhízott pácienseket. Az obezitológia jelentése tehát röviden „elhízástudomány”.

Hogyan állapítható meg az elhízás?

Az úgynevezett testtömeg-index, (angolul BMI = body mass index) egy fontos mérési pontot jelent. A magasság és testsúly megadásával kapott arányszám megmutatja, hogy az egyén alultáplált, normál vagy túlsúlyos kategóriába esik.
Fontos továbbá az obezitológia kapcsán az elhízás típusának megfelelő felmérése is. Ez leggyakrabban lehet alma vagy körte típus is. Az „alma alkat”, vagyis a zsír deréktáji felhalmozódása normális testsúly mellett is nagyobb egészségi kockázatot jelenthet, mint az inkább a csípőn és a combon jelentkező zsírréteg, mely körte alkatra utal – állapította meg egy új tanulmány.
A harmadik fontos mérőpontot a haskörfogat/ csípőkörfogat aránya szolgáltatja.

Az elhízás nem köthető korhoz, nemhez, minden életkorban előfordulhat férfiaknál és nőknél egyaránt. Sajnos a fiatalkorú elhízott betegek aránya egyre növekvő számot mutat, melyet a megfelelő életmóddal, családon belüli példamutatással ellensúlyozhatunk.

Mikor forduljunk obezitológushoz?

• ha a családban előfordult már elhízás, akkor akár már prevenciós céllal is felkereshetjük orvosunkat
• diagnózis céljából: ha a túlsúly már kialakult, kórmegállapítás végett
• a túlsúly kezelésének céljából, mely lehet életmód-terápia, gyógyszeres kezelés, pszichológiai ülések, extrém elhízás esetén pedig műtéti (gyomor bypass) beavatkozás
• a túlsúlyhoz kapcsolódó társbetegségek, kórképek diagnózisainak és kezeléseinek céljából
• ha szeretnénk kideríteni, hogy milyen okok állnak az elhízásunk hátterében (belgyógyászati, endokrinológiai és labor vizsgálatok)
• ha túl vagyunk már számtalan eredménytelen fogyókúrán
• abban az esetben, hogy orvosi igazolást nyerjünk, szükséges-e sebészi beavatkozás túlsúlyunk kezelése céljából

Hogyan zajlik az obezitológiai vizsgálat?

Az orvosi vizsgálat egy szóbeli anamnézissel indul, azaz a kórelőzmények felvételével: miért is kereste fel a páciens az orvost, milyen tünete volt, ami miatt úgy vélte, hogy orvoshoz kell fordulnia. Ilyenkor a fő panasz mellett rögzítésre kerülnek a beteg főbb személyes adatai, előző (kórházi) kezelései, stb. Az orvos továbbá megkérdezi, hogy a fő panasz mellett vannak-e egyéb tünetei is, melyek összefüggésbe hozhatók a fő panasszal. A szakorvos által felvetett témák közé tartoznak még a súlygyarapodás kialakulásával kapcsolatos kérdések, az étkezési és mozgási szokások megvitatása, az aktuálisan és korábban szedett gyógyszerek, vitaminok, családban előforduló betegségek és korábban alkalmazott fogyókúrák.

A vizsgálat során több mérés is történik, így például testmagasság, testsúly, has- és csípőkörfogat, tüdő- és szívhallgatás, valamint tapintásos módszerrel ellenőrzik a hasat, továbbá a mozgásszervrendszert is átvizsgálják. Abban az esetben, ha a helyzet indokolja, kardiológiai vagy ortopédiai szakrendelésre is továbbirányíthatják a pácienst.

A legtöbb esetben laborvizsgálatra is sor kerül. A leggyakrabban vizsgált értékek közé tartozik a vércukor-inzulin rezisztencia, vércukor terheléses vizsgálat (OGTT), lipidprofil, húgysav, máj- és vesefunkció, ionok, vizelet, TSH és kortizon.

Mi történik a vizsgálat után?

A kezelési program minden esetben személyre szabott, ám említhetünk egy általános érvényű, mindenki számára fontos alapelvet, ez pedig a teljes életmódváltás, melynek fő pillérei a diéta és a mozgás. A két életmódtényező következetes betartásával hatásos és hosszútávú jó eredményeket érhetünk el.
A bevitt táplálékot érdemes naplózni, hogy megfelelően nyomon követhessük energia és makrotápanyag-tartalmukat. Az elfogyasztott kalóriák számolása és a tudatosan felépített étkezés egyenes út a sikerhez. A hosszan tartható diéta egyik legfontosabb eleme, hogy az esetleges társbetegségek és az egyéni aktivitáshoz mérten legyen meghatározva, ebben bátran kérhetjük dietetikus segítségét.

Abban az esetben, ha a megfelelő testsúlyvesztést nem hozza meg az életmódváltozás, további vizsgálatokra és gyógyszeres terápiára lehet szükség, melyről minden esetben a szakorvos dönt.